Vannak különböző típusú tranzisztoros erősítők AC jelbemenet használatával működtethető. Ez felcserélődik a pozitív és a negatív érték között, ezért ez az egyetlen módja a közös emitter bemutatásának erősítő áramkör hogy két csúcsérték között működjön. Ezt az eljárást előfeszítő erősítőnek nevezik, és fontos erősítő kialakítás a tranzisztoros erősítő pontos működési pontjának meghatározása, amely készen áll a jelek fogadására, így csökkentheti a kimeneti jel esetleges torzulásait. Ebben a cikkben a közös emittererősítő elemzését tárgyaljuk.
Mi az erősítő?
Az erősítő egy elektronikus áramkör, amelyet a gyenge bemeneti jel erősségének növelésére használnak feszültség, áram vagy teljesítmény tekintetében. A gyenge jel erősségének növelésének folyamata erősítésként ismert. Az erősítés során az egyik legfontosabb korlát az, hogy csak a jel nagysága növekedjen, és az eredeti jel alakjában ne történjen változás. A tranzisztor (BJT, FET) az erősítő rendszer egyik fő eleme. Amikor tranzisztort használnak erősítőként, az első lépés a megfelelő konfiguráció kiválasztása, amelyben az eszközt használni fogják. Ezután a tranzisztort torzítva kell megkapni a kívánt Q-pontot. A jel az erősítő bemenetére kerül és kimeneti erősítést ér el.
Mi a közös emitter erősítő?
A közös emittererősítő három alapvető egyfokozatú bipoláris kereszteződésű tranzisztor és feszültségerősítőként használják. Ennek az erősítőnek a bemenete az alap terminálról származik, a kimenet a kollektor terminálról származik, és az emitter terminál mindkét terminálon közös. Az alábbiakban látható a közös emittererősítő alapvető szimbóluma.
Közös sugárzó erősítő
Általános sugárzó erősítő konfiguráció
Az elektronikus áramkörök tervezésében háromféle tranzisztor-konfigurációt használnak, mint például a közös emitter, a közös bázis és a közös kollektor. Ebben az esetben a leggyakrabban használt egyik a közös emitter a fő tulajdonságai miatt.
Ez a fajta erősítő magában foglalja azt a jelet, amelyet az alap terminálnak adnak, majd a kimenetet az áramkör kollektor termináljáról fogadják. De ahogy a neve is sugallja, az emitter áramkör fő attribútuma ismeretes mind a bemenet, mind a kimenet szempontjából.
A közös emittertranzisztor konfigurációját széles körben használják a legtöbb elektronikus áramkörtervezésnél. Ez a konfiguráció egyenletesen megfelel mind a tranzisztoroknak, például a PNP és az NPN tranzisztoroknak, de az NPN tranzisztorokat használják leggyakrabban ezen tranzisztorok széles körű használata miatt.
A közös sugárzó erősítő konfigurációjában a BJT sugárzója közös mind a bemeneti, mind a kimeneti jelre, az alábbiak szerint. Az elrendezés ugyanaz a PNP tranzisztor , de az előfeszítés ellentétes lesz a w.r.t NPN tranzisztorral.
CE erősítő konfigurációk
A közös sugárzó erősítő működése
Ha egy jelet adunk át az emitter-alap csomóponton, akkor az elágazás ezen kereszteződésen át növekszik a felső fél ciklus alatt. Ez megnöveli az elektron áramlását az emitterből a kollektorba az alapon keresztül, ezáltal növeli a kollektor áramát. A növekvő kollektoráram több feszültségesést okoz az RC kollektor terhelési ellenállásán.
A CE erősítő működése
A negatív félciklus csökkenti az előremenő előfeszültséget az emitter-bázis kereszteződésén. A csökkenő kollektor-alapfeszültség csökkenti a kollektor áramát az egész Rc kollektorellenállásban. Így az erősített terhelési ellenállás megjelenik a kollektorellenálláson. A közös emittererősítő áramkör fent látható.
A (b) ábrán bemutatott CE áramkör feszültség hullámformáiból látható, hogy a bemeneti és kimeneti hullámformák között 180 fokos fáziseltolás van.
A közös sugárzó erősítő működése
Az alábbi kapcsolási rajz bemutatja a közös emittererősítő áramkör működését és feszültségosztóról áll előfeszítés, amelyet az alap előfeszítő feszültség ellátására használnak a szükség szerint. A feszültségosztó előfeszítésének van egy potenciálosztója, amelynek két ellenállása úgy van összekötve, hogy a középpontot az alapfeszültség táplálásához használják.
Közös sugárzó erősítő áramkör
Vannak különböző típusú elektronikus alkatrészek a közös emitteres erősítőben, amelyek R1 ellenállást használnak az előremeneti előfeszítéshez, az R2 ellenállást az előfeszítés kialakításához, az RL ellenállást a kimeneten használják, ezt terhelési ellenállásnak hívják. Az RE ellenállást a hőstabilitás érdekében használják. A C1 kondenzátort használják az AC jelek elválasztására a DC előfeszítő feszültségtől, és a kondenzátor néven ismert a kapcsoló kondenzátor .
Az ábra azt mutatja, hogy ha az R2 ellenállás növekszik, akkor az előfeszítés és a közös emitteres erősítő tranzisztor jellemzői megnőnek, akkor az előrehaladás növekszik, és az R1 és az előfeszítések fordítottan arányosak egymással. A váltakozó áram a közös emitteres erősítő áramkör tranzisztorának alapjára alkalmazzuk, akkor kis bázisáram folyik. Ezért nagy mennyiségű áram folyik át a kollektoron az RC ellenállás segítségével. Az RC ellenállás közelében lévő feszültség megváltozik, mert az érték nagyon magas, és az értékek 4-10 kohm között vannak. Ezért a kollektor áramkörben hatalmas mennyiségű áram van jelen, amely a gyenge jelből felerősödik, ezért a közös emitteres tranzisztorok erősítő áramkörként működnek.
A közös emitter erősítő feszültségének erősítése
A közös emitteres erősítő áramerősítését a kollektoráram és az alapáram változásának arányaként határozzuk meg. A feszültségerősítést az áramerősítés és a kollektor kimeneti ellenállásának és az alapáramkörök bemeneti ellenállásának szorzataként határozzuk meg. A következő egyenletek a feszültségerősítés és az áramerősítés matematikai kifejezését mutatják.
β = ΔIc / ΔIb
Av = β Rc / Rb
Áramköri elemek és funkcióik
Az alábbiakban a közös emitteres erősítő áramköri elemeket és azok funkcióit tárgyaljuk.
Előzetes áramkör / feszültségosztó
Az R1, R2 és RE ellenállások használták a feszültség torzító és stabilizáló áramkör . Az előfeszítő áramkörnek megfelelő működési Q-pontot kell létrehoznia, különben a jel negatív félciklusának egy része elválasztható a kimeneten.
Bemeneti kondenzátor (C1)
A C1 kondenzátort arra használják, hogy a jelet összekapcsolják a BJT bázis termináljával. Ha nincs ott, akkor a jelforrás ellenállása, Rs találkozni fog R2-vel, és ezáltal megváltoztatja az elfogultságot. A C1 csak az AC jel áramlását teszi lehetővé, de izolálja a jelforrást R2-től
Emitter bypass kondenzátor (CE)
A CE emelő bypass kondenzátort párhuzamosan használják az RE-vel, hogy alacsony reaktancia utat biztosítson az erősített AC jelhez. Ha nem használják, akkor az RE-n keresztül felerősített AC jel feszültségesést okoz rajta, ezáltal csökken a kimeneti feszültség.
Csatlakozó kondenzátor (C2)
A C2 kapcsolókondenzátor az amplifikáció egyik fokát összekapcsolja a következő lépéssel. Ezzel a technikával izolálták a két kapcsolt áramkör DC feszültség beállításait.
CE erősítő áramkörök
Alapáram iB = IB + ib ahol,
IB = egyenáramú alapáram, ha nincs jel.
ib = váltóáramú bázis, ha váltóáramú jelet adunk, és iB = teljes alapáram.
Gyűjtőáram iC = IC + ic ahol,
iC = teljes kollektoráram.
IC = nulla jelgyűjtő áram.
ic = váltakozó áramú kollektoráram, amikor az AC jelet alkalmazzák.
Emitter áram iE = IE + azaz hol,
IE = nulla jelkibocsátó áram.
Ie = váltakozó áramú emitter áram, amikor váltakozó áramú jelet alkalmaznak.
iE = teljes kibocsátó áram.
Közös sugárzó erősítő elemzés
A Common Emitter erősítő áramkörének AC elemzésének első lépése az AC egyenértékű áramkör megrajzolása az összes egyenáramú forrás nullára csökkentésével és az összes kondenzátor rövidre zárásával. Az alábbi ábra az AC egyenértékű áramkört mutatja.
AC egyenértékű áramkör a CE erősítőhöz
Az AC elemzés következő lépése egy h paraméterű áramkör megrajzolása az AC egyenértékű áramkör tranzisztorának h paraméteres modelljével való helyettesítésével. Az alábbi ábra a CE-áramkör h paraméterrel egyenértékű áramkörét mutatja.
h-paraméter egyenértékű áramkör a közös sugárzó erősítőhöz
Az alábbiakban összefoglaljuk a tipikus CE áramkör teljesítményét:
- Az eszköz bemeneti impedanciája, Zb = szia
- Az áramkör bemenetének impedanciája, Zi = R1 || R2 || Zb
- Az eszköz kimeneti impedanciája, Zc = 1 / kapa
- Áramkör kimeneti impedanciája, Zo = RC || ZC ≈ RC
- Áramkör feszültségerősítése, Av = -hfe / hie * (Rc || RL)
- Áramkör-erősítés, AI = hfe. RC. Rb / (Rc + RL) (Rc + szia)
- Áramkör teljesítmény-erősítése, Ap = Av * Ai
CE erősítő frekvencia válasza
A CE erősítő feszültségerősítése a jel frekvenciájától függően változik. Ennek oka, hogy az áramkörben lévő kondenzátorok reaktanciája a jel frekvenciájával változik, és ezáltal befolyásolja a kimeneti feszültséget. A feszültségerősítés és az erősítő jelfrekvenciája között meghúzott görbe frekvenciaválaszként ismert. Az alábbi ábra egy tipikus CE erősítő frekvencia válaszát mutatja.
Frekvencia válasz
A fenti grafikon alapján megfigyelhetjük, hogy a feszültségerősítés alacsony (FH) frekvenciákon csökken, míg a középfrekvenciás tartományban (FL-FH) állandó.
Alacsony frekvencián (
Ráadásul a CE nem tudja hatékonyan tolni a RE-t, mivel nagy az alacsony frekvenciájú reaktancia. Ez a két tényező okozza a feszültségnövekedés csökkenését alacsony frekvenciákon.
Nagy frekvencián (> FH) A C2 kapcsolókondenzátor reaktanciája nagyon kicsi, és rövidzárlatként viselkedik. Ez növeli az erősítő fokozatának terhelő hatását, és csökkenti a feszültségerősítést.
Ezenkívül magas frekvenciákon a bázis-emitterek csomópontjának kapacitív reaktanciája alacsony, ami növeli az alapáramot. Ez a frekvencia csökkenti a jelenlegi β amplifikációs tényezőt. E két ok miatt a feszültségnövekedés nagy frekvencián esik le.
Középfrekvencián (FL-tól FH-ig) Az erősítő feszültségnövekedése állandó. A C2 kapcsolókondenzátor hatása ebben a frekvenciatartományban olyan, hogy állandó feszültségnövekedést tartson fenn. Így, ahogy a frekvencia növekszik ebben a tartományban, a CC reaktanciája csökken, ami hajlamos növelni az erősítést.
Ugyanakkor az alacsonyabb reaktancia azt jelenti, hogy a magasabb szinte lemondja egymást, ami egyenletes vásárt eredményez a középfrekvencián.
Megfigyelhetjük, hogy bármely erősítő áramkör frekvenciaválasza a bemeneti jel frekvenciáján belüli változások révén mutatkozó teljesítménybeli különbség, mert megmutatja azokat a frekvenciasávokat, ahol a kimenet meglehetősen stabil marad. Az áramkör sávszélessége meghatározható kicsi vagy nagy frekvenciatartományként a ƒH és ƒL között.
Tehát ebből eldönthetjük bármelyik szinuszos bemenet feszültségnövekedését egy adott frekvenciatartományban. A logaritmikus megjelenítés frekvencia-válasza a Bode diagram. A legtöbb hangerősítő sík frekvencia-válasza 20 Hz és 20 kHz között van. Hangerősítő esetén a frekvenciatartomány sávszélesség néven ismert.
Az olyan frekvenciapontok, mint az ƒL és ƒH, az erősítő alsó sarkához és felső sarkához kapcsolódnak, amelyek az áramkörök erősítési esései alacsony és alacsony frekvenciákon is. Ezeket a frekvenciapontokat decibel pontoknak is nevezik. Tehát a BW meghatározható
BW = fH - fL
A dB (decibel) a B (bel) 1/10-e, egy ismert nemlineáris egység az erősítés mérésére, és olyan, mint 20log10 (A). Itt ’A’ a tizedes erősítés, amelyet az y tengely felett ábrázolunk.
A maximális kimenetet a nulla decibellel lehet elérni, amelyek az egység nagyságfüggvénye felé kommunikálnak, különben akkor fordul elő, ha Vout = Vin, amikor ezen a frekvenciaszinten nincs csökkentés, tehát
VOUT / VIN = 1, tehát 20log (1) = 0dB
A fenti grafikon alapján észrevehetjük, hogy a két cut-off frekvenciapont kimenete 0dB-ról -3dB-re csökken és továbbra is rögzített sebességgel csökken. Ez az erősítésen belüli csökkenés általában a frekvencia-válasz görbe gördülő szakaszaként ismert. Az összes alapszűrő és erősítő áramkörben ez a lefutási sebesség 20dB / évtizedként definiálható, ami megegyezik egy 6dB / oktáv sebességgel. Tehát az áramkör sorrendjét megszorozzuk ezekkel az értékekkel.
Ezek a -3dB-os frekvenciapontok azt a frekvenciát írják le, ahol az o / p erősítés a legnagyobb érték 70% -ára csökkenthető. Ezek után helyesen mondhatjuk, hogy a frekvenciapont az a frekvencia is, amelynél a rendszer erősítése a legnagyobb értékének 0,7-re csökkent.
Közös sugárzó tranzisztoros erősítő
A közös emitteres tranzisztoros erősítő kapcsolási rajza közös konfigurációval rendelkezik, és ez a tranzisztor áramkör szabványos formátuma, miközben feszültségerősítésre van szükség. A közös emittererősítőt invertáló erősítőként is átalakítják. A különböző típusú konfigurációk a tranzisztorban erősítők közös bázis, és a közös kollektor tranzisztor és az ábra a következő áramkörökben látható.
Közös sugárzó tranzisztoros erősítő
A közös sugárzó erősítő jellemzői
- A közös emitteres erősítő feszültségnövekedése közepes
- Nagy a teljesítménynövekedés a közös emitteres erősítőben
- A bemenetben és a kimenetben 180 fokos fáziskapcsolat van
- A közös emittererősítőben a bemeneti és kimeneti ellenállások közepesek.
A torzítás és az erősítés közötti grafikon az alábbiakban látható.
Jellemzők
Tranzisztor torzító feszültsége
A Vcc (tápfeszültség) meghatározza a legnagyobb Ic-t (kollektoráram), ha a tranzisztor aktiválódik. A tranzisztor Ib (bázisárama) az Ic (kollektoráram) és a tranzisztor DC egyenértékű erősítése β (Beta) alapján található.
VB = VCC R2 / R1 + R2
Béta érték
Néha a „β” -ot „hFE” -nek nevezik, amely a tranzisztor előremenő áramerősítése a CE konfiguráción belül. A béta (β) a két áram, például az Ic és az Ib rögzített aránya, ezért nem tartalmaz egységeket. Tehát egy kis változás az alapáramon belül hatalmas változást eredményez a kollektoráramon belül.
Ugyanaz a típusú tranzisztorok, valamint alkatrészeik száma hatalmas változásokat fog tartalmazni a „β” értékeiken belül. Például az NPN tranzisztor, mint a BC107, tartalmaz egy béta értéket (az egyenáram erősítése 110 - 450 között az adatlap alapján. Tehát egy tranzisztor tartalmazhat 110 béta értéket, míg egy másik 450 béta értéket, azonban mindkét tranzisztor Az NPN BC107 tranzisztorok, mert a béta a tranzisztor szerkezetének jellemzője, de funkciójának nem.
Amikor a tranzisztor bázis vagy emitter csomópontja előrehaladással van összekötve, akkor a „Ve” emitter feszültség egyetlen csatlakozás lesz, ahol a feszültségesés különbözik a bázis terminál feszültségétől. Az emitteráram (azaz a feszültség) nem más, mint az emitteres ellenállás feszültsége. Ezt egyszerűen Ohm törvénye alapján lehet kiszámítani. Az „Ic” (kollektoráram) közelíthető, mivel hozzávetőlegesen hasonló értéket mutat az emitteráramhoz.
A közös emitter erősítő bemeneti és kimeneti impedanciája
Bármely elektronikus áramkör kialakításakor az impedancia szintek az egyik fő jellemző, amelyet figyelembe kell venni. A bemeneti impedancia értéke általában 1kΩ tartományban van, míg ez az áramkör körülményei és értékei alapján jelentősen eltérhet. A kevesebb bemeneti impedancia abból az igazságból adódik, hogy a bemenet a tranzisztorszerű bázis és emitter két terminálján keresztül kerül leadásra, mert van egy előre irányú elágazás.
Ezenkívül az o / p impedancia viszonylag magas, mert ismét jelentősen változik a kiválasztott elektronikus alkatrészek értékeinek és a megengedett áramszinteknek. Az o / p impedancia minimum 10kΩ, különben esetleg magas. De ha a jelenlegi lefolyó lehetővé teszi az áram magas szintjének lehúzását, akkor az o / p impedancia jelentősen csökken. Az impedancia vagy az ellenállás szintje abból az igazságból származik, hogy a kimenetet a kollektor terminálról használják, mert van egy fordított előfeszített csomópont.
Egyfokozatú közös sugárzó erősítő
Az egylépcsős közös emittererősítő az alábbiakban látható, és a különböző áramköri elemeket a funkcióikkal az alábbiakban ismertetjük.
Elzáró áramkör
Az áramkörök, mint az előfeszítés, valamint a stabilizálás, olyan ellenállásokkal alakíthatók ki, mint az R1, R2 és RE
Bemeneti kapacitás (Cin)
A bemeneti kapacitást jelölhetjük „Cin” -nel, amely a jel kombinálására szolgál a tranzisztor bázis terminálja felé.
Ha ezt a kapacitást nem használják, akkor a jelforrás ellenállása megközelíti az ‘R2’ ellenállást, hogy megváltoztassa az előfeszítést. Ez a kondenzátor lehetővé teszi egyszerűen az AC jel táplálását.
Emitter bypass kondenzátor (CE)
Az emitter bypass kondenzátorának csatlakoztatása az RE-vel párhuzamosan végezhető, hogy alacsony reaktancia sávot adjon az erősített AC jel felé. Ha nem használják, akkor az erősített AC jel az egész RE-ben átáramlik, és feszültségesést okoz rajta, így az o / p feszültség eltolható.
Csatlakozó kondenzátor (C)
Ezt a kapcsoló kondenzátort főleg arra használják, hogy az erősített jelet összekapcsolják az o / p eszköz felé úgy, hogy az egyszerűen AC jelet szolgáltasson.
Dolgozó
Ha a tranzisztor bázis terminálja felé gyenge bemeneti AC jelet adunk, akkor ennek a tranzisztornak a hatása miatt kis mennyiségű bázisáram fog táplálni. az áram a kollektorterhelésen (RC) keresztül folyik, így a kollektorterhelésen és a kimeneten egyaránt nagy feszültség jelenhet meg. Így egy gyenge jelet adunk az alap terminál felé, amely a kollektor áramkörben felerősített formában jelenik meg. Az erősítő feszültség-erősítése, mint az Av, az erősített bemeneti és kimeneti feszültség közötti összefüggés.
Frekvencia válasz és sávszélesség
Az erősítő feszültség-erősítése, mint az Av több bemeneti frekvencián, megköthető. Jellemzői mindkét tengelyre megrajzolhatók, mint egy frekvencia az X tengelyen, míg a feszültség erősítés az Y tengelyen van. Elérhető a frekvencia-válasz grafikonja, amelyet a jellemzők mutatnak. Tehát megfigyelhetjük, hogy ennek az erősítőnek az erősítése nagyon magas és alacsony frekvenciákon csökkenthető, ugyanakkor stabil marad a középfrekvenciás tartomány kiterjedt tartományában.
Az fL vagy az alacsony cut-off frekvencia úgy határozható meg, hogy amikor a frekvencia 1 alatt van. Meghatározható az a frekvenciatartomány, amelynél az erősítő erősítése kétszerese a középfrekvenciájának.
Az fL (felső levágási frekvencia) úgy határozható meg, hogy amikor a frekvencia azon a magas tartományon van, amelynél az erősítő erősítése a középfrekvencia erősítésének 1 / √2-szerese.
A sávszélesség meghatározható az alacsony és felső határértékek közötti frekvencia intervallumaként.
BW = fU - fL
Közös sugárzó erősítő kísérletelmélet
A CE NPN tranzisztoros erősítő fő célja a működésének vizsgálata.
A CE erősítő a tranzisztoros erősítők egyik fő konfigurációja. Ebben a tesztben a tanuló megtervezi és megvizsgálja egy alapvető NPN CE tranzisztoros erősítőt. Tegyük fel, hogy a tanulónak van némi ismerete a tranzisztoros erősítő elméletéről, mint például az egyenértékű váltakozó áramkörök használata. Tehát a tanuló a tervek szerint megtervezi a saját folyamatát a kísérlet laboratóriumi elvégzésére, miután a laboratórium előtti elemzés teljesen elkészült, elemezni és összefoglalni tudja a kísérlet eredményeit a jelentésben.
A szükséges komponensek NPN tranzisztorok - 2N3904 és 2N2222), VBE = 0,7 V, Beta = 100, r’e = 25 mv / IE a Pre-lab elemzésében.
Előlabor
A kapcsolási rajz szerint számítsa ki a DC paramétereket, mint a Ve, IE, VC, VB és VCE, hozzávetőleges technikával. Vázolja fel az egyenértékű váltakozó áramkört, és számítsa ki az Av (feszültségerősítés), Zi (bemeneti impedancia) és Zo (kimeneti impedancia) értékeket. Vázolja fel az összetett hullámformákat, amelyek kiszámíthatók az áramkör különböző pontjain, például A, B, C, D és E. Az „A” pontban a Vin fogyasztó szereti a 100 mv csúcsot, a szinusz hullám 5 kHz-mel.
Feszültségerősítőhöz húzza meg az áramkört a bemeneti impedanciával, egy függő feszültségforrással, valamint az o / p impedanciával
Mérje meg a Zi-hez hasonlóan a bemeneti impedancia értékét egy tesztellenállás beillesztésével egy sorba a bemeneti jeleken keresztül az erősítő felé, és mérje meg, hogy a váltakozó áramú generátor jele valóban mennyire jelenik meg az erősítő bemenetén.
A kimeneti impedancia meghatározásához vegye ki egy pillanatra a terhelési ellenállást, és számítsa ki a terheletlen váltakozó feszültséget. Ezt követően tegye vissza a terhelési ellenállást, és ismét mérje meg az AC / p feszültséget. A kimeneti impedancia meghatározásához ezek a mérések felhasználhatók.
Kísérlet a Lab-ban
Ennek megfelelően tervezze meg az áramkört, és ellenőrizze az összes fenti számítást. Használja a DC kapcsolást, valamint a kettős nyomot az oszcilloszkópon. Ezt követően a közös-emitter felvétele pillanatnyilag és ismét megméri az o / p feszültséget. Értékelje az eredményeket a laboratórium előtti számításai segítségével.
Előnyök
A közös emitteres erősítő előnyei a következők.
- A közös emittererősítő alacsony impedanciájú, invertáló erősítő
- Ennek az erősítőnek a kimeneti impedanciája magas
- Ennek az erősítőnek van a legnagyobb teljesítményerősítése, ha közepes feszültséggel és áramerősítéssel kombinálják
- A közös emitteres erősítő jelenlegi erősítése nagy
Hátrányok
A közös emitteres erősítő hátrányai a következők.
- A magas frekvenciákban a közös emittererősítő nem reagál
- Ennek az erősítőnek a feszültségnövekedése instabil
- Ezekben az erősítőkben a kimeneti ellenállás nagyon magas
- Ezekben az erősítőkben nagy a termikus instabilitás
- Nagy kimeneti ellenállás
Alkalmazások
A közös emitteres erősítő alkalmazásai a következők.
- A közös emitteres erősítőket használják az alacsony frekvenciájú feszültségerősítőkben.
- Ezeket az erősítőket általában az RF áramkörökben használják.
- Az erősítőket általában az alacsony zajszintű erősítőkben használják
- A közös emitter áramkör azért népszerű, mert alkalmas feszültségerősítésre, különösen alacsony frekvenciákon.
- A közös emitteres erősítőket rádiófrekvenciás adó-vevő áramkörökben is használják.
- Az alacsony zajszintű erősítőkben általánosan használt emitter konfiguráció.
Ez a cikk tárgyalja a közös emitteres erősítő működése áramkör. A fenti információk elolvasásával képet kaptál erről a koncepcióról. Ezenkívül bármilyen ezzel kapcsolatos kérdést, vagy ha szeretné elektromos projektek megvalósítására , nyugodtan kommenteljen az alábbi részben. Itt van a kérdés az Ön számára, mi a közös emitteres erősítő funkciója?
